Az alpinista favágás nem csupán a magasba törő fák eltávolításáról szól, hanem néha a legszokatlanabb helyeken, a sziklák között kapaszkodó, nehezen megközelíthető növényzet gondozását is magában foglalja. Különösen védett sziklás területeken fordulhat elő, hogy egy-egy fa vagy bokor veszélyezteti a ritka sziklaképződmények stabilitását, vagy éppen elnyomja az őshonos, védett növényfajokat. Ilyenkor az alpinista favágók speciális sziklamászó technikákkal és kötélrendszerekkel jutnak el a problémás növényzethez, hogy precízen és minimális beavatkozással végezzék el a szükséges munkálatokat. Ez a feladat nem csupán a faanyag ismeretét és a hegymászás tudományát követeli meg, hanem a sziklák szerkezetének, a talajviszonyoknak és a védett terület ökológiai sajátosságainak mélyreható ismeretét is. Az alpinista favágók ebben az esetben a természet különleges alkotásainak megőrzésén dolgoznak a sziklák között növő élet mentésével.

Tamás a sziklák csendjében készült a különleges feladatra. A Balaton-felvidék egyik védett sziklás oldalában egy agresszívan terjeszkedő invazív cserjefaj gyökerei kezdtek megbontani egy ritka, geológiai szempontból is értékes bazaltorgonát. A hagyományos módszerekkel a megközelítés szinte lehetetlen volt, a nehézgépek pedig végzetes károkat okoztak volna a sérülékeny sziklaképződményben. Tamás, aki tapasztalt alpinista és elkötelezett természetvédő volt, gondosan pakolta ki a sziklamászó felszerelését és a speciális kézi szerszámait. Tudta, hogy itt a precizitás és a minimális beavatkozás a kulcs. A reggeli nap lassan aranyozta be a sziklák éleit, feltárva a cserjék sűrű, zöld tömegét, amely veszélyesen fonódott a bazaltoszlopok közé.

Tamás alaposan szemügyre vette a sziklafalat, megtervezve a legbiztonságosabb útvonalat a feljutáshoz és a legmegfelelőbb rögzítési pontokat. A sziklamászó ékei biztosan illeszkedtek a repedésekbe, a kötél pedig lassan feszült, ahogy Tamás megkezdte a mászást. A csendet csak a cipője halk súrlódása a kövön és a távolban hallatszó madárhangok törték meg. A Balaton csillogó víztükre terült el alatta, de Tamás figyelme a sziklákra és a cserjékre összpontosult. Érezte a kő hideg érintését és a növényzet makacs erejét.

Ahogy egyre magasabbra ért, a cserjék egyre sűrűbbé váltak. Gyökereik mélyen behatoltak a sziklák repedéseibe, szinte összefonódva a bazaltoszlopokkal. Tamás óvatosan rögzítette magát egy stabil ponton, majd elővette a kézi fűrészét és a metszőollóját. A zajtalan szerszámok lehetővé tették a precíz munkavégzést anélkül, hogy megzavarta volna a védett terület csendjét. A cserjék ágait egyesével vágta le, ügyelve arra, hogy a gyökerek minél kevésbé sérüljenek a sziklák között. A levágott részeket gondosan összegyűjtötte, hogy ne maradjanak hátra a területen.

A munka lassan és türelmesen haladt. Tamás órákon át dolgozott a sziklafalon, szinte láthatatlanul beleolvadva a tájba. A nap egyre magasabbra kúszott az égen, a sziklák átforrósodtak, de Tamás kitartóan folytatta a munkát. Tudta, hogy a cserjék maradéktalan eltávolítása elengedhetetlen a bazaltorgonák megőrzéséhez és a ritka őshonos növények védelméhez. A kézi szerszámok néha lassan haladtak a vastag ágak között, de Tamás nem sietett, a precizitás fontosabb volt a sebességnél.

Délutánra a bazaltorgonák felszabadultak az invazív cserjék szorításából. A ritka sziklaképződmények újra teljes szépségükben ragyoghattak, a gyökerek által okozott feszültség megszűnt. Tamás lassan ereszkedett le a sziklafalról, a mászóékeket óvatosan távolította el a repedésekből. A teste fáradt volt, de a lelke nyugodt. Sikerült megóvnia egy különleges természeti értéket. Lent a természetvédelmi szakemberek elismerően fogadták. Tamás felnézett a megtisztított sziklafalra, tudva, hogy az alpinista favágás néha a legszokatlanabb helyeken is fontos szerepet játszik a természet megőrzésében, a sziklák között növő élet csendes, de elkötelezett mentésében.